Valamikor, réges-régen egy verőfényes tavaszi napon egy boldog család még boldogabb lett egy kislány születése által. Ez a kislány, ahogy cseperedett, kezdte megismerni a világot: sportolni kezdett, önkéntesként segédkezni, középiskolában a diákönkormányzat elnökének is megválasztották. Elkezdte megfejteni a világ mibenlétét, de akadályokba ütközött. Rájött, hogy nem tud minden eseményt megmagyarázni, érzést kifejezni saját szavaival, ezért az irodalom, költészet nagyjaitól kért segítséget, mint például Kosztolányi, Kányádi, József Attila. Úgy érezte, ők bármit képesek elmondani, s általuk ő is többnek érezte magát. Cserébe a Nagyok segítségéért minden erejével azon volt, hogy a költemények, írások által segítsen másoknak is a világ felfedezésében. Így is lett. A lány általános iskolás kora óta szaval - bár, megjegyzem már óvodában is elmondott egy-két mondókát, de azok csak az óvó nénik által betanított télűző sorocskák voltak… Eredményesen vett részt szavaló versenyeken, irodalmi színpad tagja volt több évig. Lehet szó a nemzeti összetartozás napjáról a Klebelsberg Kollégiumban, egy városi ünnepélyről, ő ott van és megpróbál segíteni az embereknek emlékezni. Szerepelni hívták Pécsre, Bonyhádra, szülőfalujába, Böhönyére, kollégiumba. Előfordult, hogy az iskolájában, a Táncsics Mihály Gimnáziumban, mint műsorvezető vett részt ballagáson, szalagavatón, sőt Prima Primissima- díjátadóra is hívták, de mindezek után, mégis akkor érezte magát a legboldogabbnak, mikor felkérték egyik barátnőjével együtt egy önálló zenés, irodalmi estre a Művészbejáró Művelődési Központba. Stúdiószínpad, világítástechnika, remek versek- remek lehetőség volt megmutatni a közönségnek, hogy mit tud, vagy, hogy mit szeretne tudni. Ebben az időben rájött, hogy az, amit szívesen csinálna, fellelhető a színészetben, a színházban; így most színjátszó csoportoknak tagja, továbbra is szaval kiállítás megnyitókon, ünnepélyeken, megmérettetéseken vesz részt, és még most is boldogan él.

Gondolom, nem sok mindenkit lepek meg azzal, ha elárulom, hogy a történet rólam szól, az a lány én vagyok, Ádám Ágnes. A lány, aki szeretne segíteni másokon, diáktársainak, mint diákvezető; a lány, aki menedéket talál egy jó írás olvasásában, életre keltésében; aki nagyon szereti a sütőtököt és imádja a karácsonyt.